A böngészők története
A világtörténelem tele van nagy hatalmi harcokkal, világhódító zsarnokokkal és hősies kicsikkel. A böngészők történelme nem sokban tér el ettől. Egyetemi úttörők írtak egyszerű szoftvert, ami információs forradalmat és harcot váltott ki a böngészők közt a fölényért és az internetezőkért.
A webkorszak előtt
1950-ben a számítógépek egész szobákat foglaltak el, és butábbak voltak, mint a mai zsebszámológépek. De a haladás gyors volt, és 1960-ra képesek voltak komplex programok futtatására. A világ kormányai és egyetemei arra gondoltak, hogy nagyszerű lenne, ha a gépek beszélni tudnának, elősegítve az együttműködést és a tudományos áttöréseket.
Az ARPANET volt az első sikeres hálózati projekt, és 1969-ben küldték el az első üzenetet a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) informatikai laboratóriumától a szintén kaliforniai Stanford Research Institute-hoz (SRI).
Ez forradalmat váltott ki a számítógépes hálózatokban. Új, a világ egyetemeit és kutatóközpontjait összekötő hálózatok alakultak ki. De a következő 20 évben az internet nem volt hozzáférhető a nyilvánosság számára. Egyetemi és kormányzati kutatókra, hallgatókra és magánvállalatokra korlátozódott. Több tucat olyan program volt, amely telefonvonalakon tudott információkat cserélni, de egyikük sem volt könnyen használható. Az igazi nyílt internet és az első webböngésző csak 1990-ben jött létre.
Webkorszak
Tim Berners-Lee brit informatikus 1990-ben hozta létre az első webkiszolgálót és grafikus webböngészőt, amikor Svájcban a CERN-ben, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél dolgozott. Új ablakát az internetre „WorldWideWeb”-nek nevezte el. Ez egy könnyen használható grafikus felület volt a NeXT számítógépre. Elsőként kapcsolták össze a szöveges dokumentumokat nyilvános hálózaton – a ma ismert világhálón.
Egy évvel később Berners-Lee felkérte Nicola Pellowt, a CERN matematikus hallgatóját, hogy írja meg a Line Mode Browsert, amely az egyszerű számítógépes terminálokhoz készült.
1993-ra a világháló berobbant. Az egyetemek, kormányzatok és magánvállalatok is lehetőséget láttak a nyílt internetben. Mindenkinek új számítógépes programokra volt szüksége, hogy elérje. Abban az évben hozta létre Marc Andreessen a Mozaicot, az Illionos-i Egyetem, Urbana-Champaign Szuperszámítógépi Alkalmazások Nemzeti Központjánál (NCSA). Ez volt a legelső webböngésző, és a Mozilla Firefox korai őse.
Az NCSA Mozaic Windows rendszerű számítógépeken futott, könnyen használható volt, és bárki aki rendelkezett egy PC-vel, elérhette a korai weblapokat, csevegőszobákat és képtárakat. A következő évben (1994-ben), Adreessen megalapította a Netscape-et, és közzétette a Netscape Navigatort a nyilvánosság számára. Rendkívül sikeres volt, és az emberek első böngészője volt. Ez volt az internetfelhasználókért vívott újfajta háború első lépése.
A böngészőháborúk
1995-re a Netscape Navigator nem az egyetlen módja volt az internetezésnek. A Microsoft számítógépes szoftveróriás licencelte a régi Mosaic kódját, és saját ablakot nyitott a világhálóra, az Internet Explorer-t. A kiadás háborút indított. A Netscape és a Microsoft lázasan dolgoztak programjaik új verzióinak elkészítésén, mindegyik gyorsabb, jobb termékekkel próbálta felülmúlni a másikat.
A Netscape létrehozta és kiadta a JavaScriptet, amely a webhelyeknek példátlan számítási lehetőségeket adott. (Létrehozták a hírhedt <blink> címkét is.) A Microsoft a Cascading Style Sheetsszel (CSS) válaszolt, amely a weboldaltervezés szabványa lett.
1997-ben a dolgok kissé elszabadultak, amikor a Microsoft kiadta az Internet Explorer 4.0-t. A csapat egy hatalmas „e” betűt épített, és leszúrta a Netscape főhadiszállásának pázsitjára. A Netscape csapat azonnal felborította a hatalmas „e” betűt, és a tetejére állította a saját Mozilla dinoszaurusz kabaláját.
Ezután a Microsoft elkezdte szállítani az Internet Explorert a Windows operációs rendszerükkel. 4 éven belül a piac 75%-át irányították, 1999-re pedig a 99%-át. Emiatt a cég számos trösztellenes vizsgálattal nézett szembe, a a Netscape pedig úgy döntött, hogy nyílt forráskódúvá teszi a kódbázisát, és létrehozta a nonprofit Mozillá, amely aztán létrehozta, és 2002-ben kiadta a Firefoxot. Felismerve, hogy a böngészőmonopólium nem áll a felhasználók és a nyílt web érdekében, a Firefox azért jött létre, hogy választást adjon a web felhasználóinak. 2010-re a Mozilla Firefox és mások 50%-ra csökkentették az Internet Explorer piaci részesedését.
Más versenytársak jelentek meg a 90-es évek végén és a korai 2000-es évek elején, köztük az Opera, Safari és a Google Chrome. A Windows 10 2015-ös megjelenésével a Microsoft Edge felváltotta az Internet Explorert.
Webböngészés ma
Ma csak néhány lehetőség van az internet elérésére. A Firefox, a Google Chrome, a Microsoft Edge, a Safari és az Opera a fő versenyzők. A mobileszközök az elmúlt évtizedben az internet elérésének fő módjaként jelentek meg. Ma a legtöbb internetfelhasználó csak mobilböngészőket és alkalmazásokat használ az internethez való csatlakozáshoz. A főbb böngészők mobilverziói elérhetők iOS-re és Androidra. Bár ezek az alkalmazások nagyon hasznosak speciális célokra, csak korlátozott hozzáférést biztosítanak az internethez.
A jövőben várhatóan a web még tovább távolodik a hiperszöveges gyökereitől, és interaktív élmények tengerévé válik. A virtuális valóság évtizedek óta ott van a látóhatáron (vagy legalábbis az 1992-es A fűnyíróember és az 1995-ös Nintendo Virtual Boy óta), de a web lehet, hogy elhozza végre a tömegek számára is. A Firefox már támogatja a WebVR-t és A-Frame-et, amellyel a fejlesztők gyorsan és könnyen építhetnek virtuális valóságot használó weboldalakat. A legtöbb modern mobileszköz támogatja a WebVR-t, és egyszerű kartonpapír-tokokkal headsetté alakíthatók. Egy olyan 3D-s virtuális valóságot használó web, amit Neal Stephenson megálmodott, közelebb lehet, mint gondolná. Ebben az esetben a webböngésző szinte teljesen eltűnhet, és egy valódi ablak lehet egy másik világba.
Bármit is tartogasson a web jövője, a Mozilla és a Firefox ott lesz a felhasználók számára, biztosítva, hogy hatékony eszközökkel tapasztalják meg a webet, és mindent, amit az kínál. A web mindenkié, és mindenkinek tudnia kell irányítania a saját online élményét. Ezért nyújtjuk a Firefox-eszközcsaládot, hogy megvédjék a felhasználók magánszféráját, és ezért nem adjuk el soha a felhasználók adatait a hirdetőknek.
Források
- https://en.wikipedia.org/wiki/Mosaic_(web_browser)
- https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_web_browser
- https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Internet
- https://en.wikipedia.org/wiki/Browser_wars
- https://home.cern/topics/birth-web
- https://www.zdnet.com/article/before-the-web-the-internet-in-1991/